2018. júl. 2. 23:57 (módosítva: 2019. okt. 2. 19:20)
Életem rövid története
Életem 88. évében járó, nyugdíjas középiskolai tanár vagyok. A Székesfehérvár melletti Szabadbattyánban lakom. Az 1990-es évek második felétől rendszeres kardiológiai kezelés alatt állok. Mivel családunkban többen is szív- és érrendszeri betegségben haltak meg, én is igyekeztem betartani az orvosi utasításokat, ezzel is lassítva állapotom romlását. 2003-ban mégis szükségessé vált egy nyílt koszorúér műtét elvégzése, Budapesten a Szabolcs utcai kórházban.
A soproni szanatóriumi rehabilitációt követő ellenőrző vizsgálatok során javasolta a sebészem, hogy vegyek részt a Székesfehérvári Szív Klub rehabilitációs torna foglalkozásain. Bekapcsolódtam az ott folyó munkákba és azóta is tagja vagyok a Székesfehérvári Szív Egyesületnek.
A rendszeres testedzés, a rendszeres napi ütemes gyaloglás, na meg a hobbikertben végzett fizikai munka nagyon jó hatással voltak az állapotomra.
Néhány éve azonban kiderült, hogy az aorta billentyűm egyre rosszabb állapotban van. 2016-ban a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház móri rehabilitációs osztályán folytatott kezelésem során felmerült az a lehetőség, hogy az utóbbi években kidolgozott új műtéti eljárással (TAVI) javítani lehetne az állapotomon. Ezt követően kezdődtek el a sokrétű, alapos kivizsgálások. Ezek alapján született meg a döntés, hogy a műtét elvégezhető. 2017 júniusában került erre sor a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján. Az operációt megelőzően bevontak egy kutatási programba, melynek célja a beavatkozás utáni trombózis veszély csökkentése.
Az említett műtétet, melyet Dr Merkely Béla professzor úr végezte el, főleg idős betegeken alkalmazzák. Az a lényege, hogy nem nyitják meg a mellkast, hanem a lágyékban kialakított nyíláson keresztül a jobb oldali comb artériába bevezetett katéterrel helyezik be a műbillentyűt az aortába. Ezt követően folyamatos műszeres monitorozás mellett lábadozik a beteg. Két napig voltam az intenzív osztályon, további négy napig pedig a kórházi osztályon. Az egy hetes kórházi tartózkodásom alatt nagyon gondos, alapos, magas színvonalú és rendkívül barátságos légkörű ellátásban részesültem.
A műtét után 6. napon hazajöttem és néhány nap alatt annyira megerősödtem, hogy autóbusszal be tudtam utazni Székesfehérvárra néhány dolgot elintézni.
2017 augusztusában részt vettem a Magyar Szív Egyesületek Országos Szövetségének Barcsi Sporttalálkozóján, mint legidősebb tag, majd szeptembertől ismét jártam az egyesületünk heti két alkalommal tartott „szívtornáján”, ahol egy jól felkészült fiatal gyógytornász - Fábián Árpád – változatos gyakorlatokkal, jó hangulatú rehabilitációs foglalkozásokat tart nekünk. Talán mindenki nevében (125 fő a tagság létszáma) mondhatom azt, hogy nagyon hasznosak ezek az összejövetelek az egészségünk megőrzése érdekében.
Bízom benne, hogy a 2018. augusztus 10-12 közötti találkozón Egerben már mint legidősebb sportoló (asztalitenisz) találkozunk.
Mindenkinek jó egészséget kívánok!
LAKY LÁSZLÓ
<< vissza a bloghoz
